József Attila Tedd a kezed Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.   

   Alig virradt. Kiléptem a nyulakhoz, a lábam alatt ropogott a fű, deres volt. Lassan eljönnek a nemszeretem napok, hideg reggelek.     Be kell szedjem a muskátlikat, mielőtt megfagynának.

   Ma egész jó kedvem volt, gyanúsan jó, eszembe is jutott, hogy az nem normális. Mi baj lehet, gondoltam, egyszerű hétköznap, teszek-veszek... na nem az volt. A nagy letakart szemmel nyögdécselt az ágyban, amikor végre hazaértem. Faforgács ment bele, jól beledörzsölte.…

  Azt hittem, tudom mire van szükségem. Azt hittem, ha meglesz, jó lesz. Mégis hiányzik valami, hiányzik mellőllem valaki, aki pótólhatatlan... Ő kell és kész. Még négy nap, annyit kell várni és levegőhöz jutok.