Lombokat ringat,
táncos hajnali szellő,
tavaszra virrad.
Bodnár László

Egyetlen egyszer
halhattam csak meg érted.
Élned neked kell.
Farkas István

Én nem lehetek
kevesebb, mint önmagam.
De most már több sem.
Farkas István

Ablakomon virág.
Délelőttöm lett a nyár:
jégben fénytörés.
Anga Mária

teával várlak
dermedt fagyban égő csend –
majd megérkezel
Auth Szilvia

Ne üldözz engem
te roppant merő kékség!
Szeretlek téged!
Bali János

Kinyújtott karjuk
árulkodó szomjúság -
ős-égbevágyás
Dávid Beatrix

az út le és fel
szigorúan ugyanaz
le is fel is út
Csontos Gábor

Nyolcadik pöttyöt
álmodik hátára a
katicabogár.
Timár György

Érkezik a tél.
Te ünneped is eljő.
A fenyves susog!
Fehér Illés

a csenddel behavazott
tájba egy vonat
hoz majd olvadást
Zsille Gábor

Tiszavirág, te,
élsz a világba, s mit tudsz
te a világról?
Kiss Benedek

A szelet nem lehet
lerajzolni, csak a fát:
innen fúj a szél.
Suhai Pál

Egyszer egy lepke
keresztrejtvényemre ült.
Nem fejtettem meg.
Pogonyi Pál

Repedt csészében,
Üdvös megpróbáltatás
Teának lenni.
Kovács Roland

Lehull a ruhád.
Tested lángja megvakít.
Sírva fakadok.
Mándy Gábor

Ég és föld násza:
hírnök kibontott szárnya,
szivárványszínek.
Kelemen Erzsébet

Egy kulcsra járunk.
Ezért vigyázz, ha kizársz:
magad zárod be.
Pető Tóth Károly

tedd kalitkádat
le a földre, ha kell, nyisd
ki ajtaját is.
Nagypál István

Észrevetted? Egy
piros ernyő próbál a
szemedbe ülni...
Harján Silvia

Fű hajol fölém.
A mély eget kémlelem.
Fekszem a gyepen.
Elblinger Ferenc

pitypangra fújok -
gondjaim is elszállnak
egy pillanatra
Darján György

Meggyűrt lepedőd
ráncát őrzi a bőröd.
Lassan kisimul.
Czipott György

Utolsó kommentek