Lombokat ringat,
táncos hajnali szellő,
tavaszra virrad.
Bodnár László
Egyetlen egyszer
halhattam csak meg érted.
Élned neked kell.
Farkas István
Én nem lehetek
kevesebb, mint önmagam.
De most már több sem.
Farkas István
Ablakomon virág.
Délelőttöm lett a nyár:
jégben fénytörés.
Anga Mária
teával várlak
dermedt fagyban égő csend –
majd megérkezel
Auth Szilvia
Ne üldözz engem
te roppant merő kékség!
Szeretlek téged!
Bali János
Kinyújtott karjuk
árulkodó szomjúság -
ős-égbevágyás
Dávid Beatrix
az út le és fel
szigorúan ugyanaz
le is fel is út
Csontos Gábor
Nyolcadik pöttyöt
álmodik hátára a
katicabogár.
Timár György
Érkezik a tél.
Te ünneped is eljő.
A fenyves susog!
Fehér Illés
a csenddel behavazott
tájba egy vonat
hoz majd olvadást
Zsille Gábor
Tiszavirág, te,
élsz a világba, s mit tudsz
te a világról?
Kiss Benedek
A szelet nem lehet
lerajzolni, csak a fát:
innen fúj a szél.
Suhai Pál
Egyszer egy lepke
keresztrejtvényemre ült.
Nem fejtettem meg.
Pogonyi Pál
Repedt csészében,
Üdvös megpróbáltatás
Teának lenni.
Kovács Roland
Lehull a ruhád.
Tested lángja megvakít.
Sírva fakadok.
Mándy Gábor
Ég és föld násza:
hírnök kibontott szárnya,
szivárványszínek.
Kelemen Erzsébet
Egy kulcsra járunk.
Ezért vigyázz, ha kizársz:
magad zárod be.
Pető Tóth Károly
tedd kalitkádat
le a földre, ha kell, nyisd
ki ajtaját is.
Nagypál István
Észrevetted? Egy
piros ernyő próbál a
szemedbe ülni...
Harján Silvia
Fű hajol fölém.
A mély eget kémlelem.
Fekszem a gyepen.
Elblinger Ferenc
pitypangra fújok -
gondjaim is elszállnak
egy pillanatra
Darján György
Meggyűrt lepedőd
ráncát őrzi a bőröd.
Lassan kisimul.
Czipott György
Utolsó kommentek