Élünk, mint legyek:
Pókcsapda foglyai mind
A világhálón.

                                                      Végh Attila

Erdőn és mezőn
fehér bundát ölt a táj -
fákon hólabdák.

                                                   Varga József

Katicabogár
áll az ujjbegyen. Szárnyát
nyitja, elrepül.

                         Kovács Gábor

légy gyerek! a fű
között párzó csigákat
én is meglesem

                                         Szonday Szandra

Bármerre indulsz,
vándor, az utad végén
titkok kapuja.

                                                      Angyal János

Nem kell sok ahhoz,
hogy válogatás nélkül
keveset adjak.

                                    Koosán Ildikó

Nézz, hogy meg is lásd
most az évszak-változást.
Gyönyörködj benne!

                                       Kassai Franciska

Lángvirág szirmán
megbicsaklik a napfény
égető tüze.

                                                Fehér Kornél

Fehér s fekete
Fellegek egymás mellett:
Jin s jang az égen.

                                                   Boga Bálint

 Esti homályban
az eresz alatt végig
paprikafüzérek.

                                                Bárdos Attila

 Ha már vak leszek,
Kezem virágot érint,
Színét is érzem.

                                            Lengyel József 

     - Ezen a forró délutánon - szólt Susan -, itt ebben a kertben, ezen a mezőn, ahol fiaimmal sétálok, elértem vágyaim csúcsát. A kapu sarokvasa rozsdás, neki kell dőlni, hogy kinyithassuk.

     Mögöttem nyugalmas, termékeny évek állnak. Mindenem megvan, amit szemem-szám kíván. Magról ültetett fáim vannak, melyeket én neveltem. Tavakat ásattam, melyekben az aranyhalak széles levelű vízililiomok alá rejtőznek. A málna- és salátaágyásokat hálóval terítettem le, a körtéket és szilvákat kis fehér zsákocskákba varrtam, hogy megvédjem a darazsaktól. Fiaimat és lányaimat láttam egykor bölcsőikben ilyen hálóval betakarva, de széttépték a hálókat, s most velem együtt sétálnak, és immár hosszabb árnyékokat vetnek a fűre, mint én.

   Be vagyok itt kerítve, le vagyok gyökerezve, mint akármelyik a fáim közül.

   Fagyöngyöt akasztunk karácsonykor az óra fölé, megmérjük epres- és gombáskosarainkat, megolvassuk dzsemesüvegeinket, és minden évben odaállunk megméredzkedni a szalonablak spalettája elé. 

   Ollóval a kezemben, virágaim közt állva kérdem: ''Hol hatolhat árnyék az életembe? Milyen megrezdülés lazíthatja szét fáradságosan betakarított, összepréselt napjaimat? Néha úgy érzem, betege vagyok e természetes boldogságnak, az érett gyümölcsnek és a ház körül nyüzsgő gyerekeknek, akik evezőkkel, puskákkal és egyéb vadászzsákmánnyal töltik meg a házat. Fáraszt a testem, a munkák, szorgalmam, erőm, anyai aggályaim, ha arról van szó, hogy védjem, és egy hosszú asztalnál mindig együtt lássam gyermekeimet, mindig a saját gyermekeimet.

   De ha jön a hideg, esős tavasz, hirtelen nyíló sárga virágokkal - akkor, míg kék háló alá tett húsra nézek, és megtapogatom a nehéz teás- ás mazsolászacskókat, eszembe jut, hogy kelt fel a nap, hogy zuhantak alá röptükben a fecskék, a gyep fölé, eszembe jutnak Bernard szavai, melyeket még gyermekkoromban mondott, eszembe jut a fejünk fölött susogó, sok könnyű levél, mely megtörte az ég kékjét, s ide-oda táncoló fényt szórt a bükkfák csupasz gyökereire, ahol én ültem és sírtam.

   A galambok elrepültek. Én felugrottam, és futottam a szavak után, melyek úgy kígyóztak, mint léggömbről lelógó fonalak, s följebb, egyre följebb, ágról ágra menekültek. Aztán, mint repedt váza, reggelem mozdulatlansága megtört, és letéve liszteszsákom, azt gondoltam: ''Az élet úgy vesz körül, mint a jég a foglyul ejtett nádat.''

    Virginia Woolf - Hullámok

Fagyöngy ölel át
évek szívják életem
legalább szép volt

                                                          Lukáts János

   Minden, a hétköznapokból ''kiemelkedő" nap közeledtével, indíttatást érzek arra, hogy valamit mesterkedjek. Okosan elemezzem a fontosságát, apró kis kézimunkát készítsek vagy valami finomat süssek. Abban már megállapodtam magammal, hogy szeretni minden nap kell(ene). Legbelül ott van a szeretet mindannyiunkban, csak annak kimutatása nehéz az egyre gyorsuló világunkban. Erre születhetett meg a Valentin-nap, hogy akkor ezen a napon majd agyonszeretjük egymást. :)

   Vakáció volt a héten, elhívtam az unokahugaimat és muffint sütöttünk. A Valentin-nap alkalmából. :)

  "Az élet mindig a hétköznapokon múlik. Szépek az ünnepek, jó várni őket, jó a vakáció, a szabadidő, de az élet a hétköznapok szépen csinálásából áll. És ez a legnehezebb."

                                                                                                                                                             Für Anikó