Meleg színekben pompáznak a fák, sárga, barna, vörös leveleket hordoz a szél. Bokrokban itt-ott piroslik a csipkebogyó, tüskés ágakon kéklik a kökény. Csóválódik a dió. Itt a diószüret ideje, elmentünk mi is a diót leverni, szedni.

  A diófa alá érkezve láttuk, hogy már megelőztek. Valakik nagyon éheztek a diónkra, de biztos nem a madarak vagy mókusok voltak, őreájuk nem is lehetne haragudni. Jó termés mutatkozott, az ágak hegyén maradt nekünk is. Párom felkapaszkodott a diófára és amit tudott belőle, azt lerázta.

  Szárazon koppantak az érett diók, a zöld testvéreik, földet érve szétnyíltak és gurulni hagyták nedves magjaikat. Szedtük, teltek a vedrek, kezünk a friss dió levétől feketére színeződött. Pár napig, míg lekopik, sokan észre fogják venni és megjegyzik: 

  -Diót szedtél, megfogta a kezed.

  A fa alatt száraz levelekre szűrődik a déli napsugár. A dió zsákban várja hazaszállítását. A géppel a kezemben a távolba révedek, keresve a múló nyár utolsó jeleit, de bármerre nézek, tarka őszi ruhába öltözött a táj.

  http://indafoto.hu/The_family/diohejban

Diavetítésben:  http://indafoto.hu/The_family/diohejban/slideshow/1/13437247-866720b0

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.