Takarítás.

   Időben felgyülemlett por, puszta létünkkel keletkezett rendetlenség. Bejárunk, észrevétlenül magunkkal hozva itt-ott ránk ragadt kacatokat, jó és rossz dolgokat. Egy idő után a sok lim-lom miatt szűknek érezzük terünket, és neki állunk takarítani. Válogatunk, fájó szívvel, de megválunk egykor fontosnak hitt daraboktól, ma széthullott emlékszilánkoktól. Szűk környezetünkben rendet teremtve megtaláljuk igazi önmagunkat és azt ami számunkra valóban fontos. A nagytakarítás jó kezdet erre.

  Ne félj megválni attól ami helyrehozhatatlan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.