Az utolsó száz méteren vagyunk az ünnepi előkészületekben. Sül a bejgli. Aki pontos receptre gondol, hogy itt megtalálja, téved. Egyszer elmondta nekem néném, szimplán, semmi extra nélkül, elrontani nem lehet. 

  Egy kiló lisztet lapítóra öntünk, hozzáadunk zsiradékot. Lehet margarin, zsír. Elmorzsoljuk jól a liszttel, akkor jó, ha marokba szorítva összeáll. A liszthalom közepébe mélyedést formálunk, beletörünk három tojást, szórunk bele két maréknyi cukrot, reszelt citromhéjat, öntünk hozzá tejben felfuttatott élesztőt. Nem maradhat ki a csipet só, attól jobban előjönnek az ízek. Összegyúrjuk a tésztát félkeményre, négybe osztjuk, rendre kinyújtjuk, töltjük, majd tepsibe helyezzük és várunk.

  Egy óra kelesztés után, lekenjük felvert tojással és betesszük az előmelegített sütőbe. Harminc-negyven perc alatt szép pirosra sül. Nem szabad melegen felvágni, csak ha kihűlt.

  Ha fóliába tekerjük, friss marad egy hétig is. A töltelék lehet mák, vagy dió. Most cukros dióval töltöttem, amit előre előkészítettem.                                                         Meg is sült, nem hasadt el, szép márványos a teteje. :)

  http://indafoto.hu/The_family/dios_bejgli

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.