Amikor a közeli családban életét veszti hirtelen valaki, első döbbenet után, gondolatunk akaratlanul a földi létünk értemére terelődik és nehezen megválaszolható kérdések sora indul el bennünk.

  Az Ember, időtlen idők óta, érző, gondolkodó lény lévén, Isten létezésének elfogadásával, a Hittel, megkönnyítette saját maga számára a válaszkeresést.

  Lehajtjuk fejünket Isten akarata előtt, bízunk benne, hogy nehéz, megpróbáltató helyzetben erőt ad, sebzett lelkünket símogatva.

  Utóvégre mindannyian egyedül leszünk. Egyedül nézünk szembe az öregkorral, a vele járó testi gyengeséggel, majd a halállal.

  A "Miért?"-ek válaszolatlanul maradnak az utolsó percig.                                          

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.