Amikor a bolti, úgymond nylonparadicsomot vettük-ettük, tudtam olyan nem kell és nem is lesz a miénk. Mert azt félzölden leszedik, ki tudja mivel bepermetezik, hogy pirosodjon és végtelen ideig tárolják.

  Háromféle paradicsom terem a melegházban. A palántákat részben mi neveltük, de a piacról is vettünk. Elsőként kezdett virágzani a piacról vásárolt egyenruhás nylonparadicsom, szabályos fürtök, síma kerek gyümölcsök, szép egyenes szár. Később a házi magból levők bokrosodtak, szabálytalan, rücskös, kisebb-nagyobb gyümölcsöket növesztve. Pirosak és rózsaszínűek, vékony héjjal, kevés maggal.

  Megvártuk, hogy teljesen megérjenek, kipirosodjanak és úgy szedtük le.

  A nylonparadicsom kemény volt, belül zöld, éretlenhez hasonló, szagtalan, íztelen. Szemnek tetszőnek, szállítást, zötykölődést elbírónak fejlesztették ki a génmanipulálók, nem elfogyasztásra. Meg lehet enni, jól megsózva, hogy íze legyen. A hagyományos nagymama féle paradicsom ellenben illatos, zamatos, húsos, egyszóval ennivaló.

  Választhatunk: nézni szeretnénk a paradicsomot, vagy megenni jóízűen.

   http://indafoto.hu/The_family/image/16355917-2f98c5ce/user

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.