Ki ne ismerné ezt a magasra nyúló, szúrós, buzogányvégű kórót? Sokszor fényképeztük, mondhatnám unalomig. Sétáink során mégsem tudjuk kihagyni, minden évszakban más-más arcát mutatja. 

   Gyűjteményt indítottam az Indafotón, Héjakút mácsonya néven: 

                      http://indafoto.hu/gyujtemenyek/hejakut_macsonya

                                        Héjakút mácsonya (Dipsacus laciniatus)

   Népiesen betyárkulacsnak is nevezik- a héjakút mácsonya névvel együtt a növény azon tulajdonságára utal, hogy átnőtt levelei az esővizet összegyűjtik. Egy-egy levélpár akár több dl vizet is tárolhat.

   Két méteresre is megnővő, elágazó szárát számtalan szúrós tövis borítja. Alsó levelei szárnyasan hasogatottak, de szembetűnőbbek a felsők, melyek lándzsa alakúak, szélük nemcsak fűrészes, hanem hullámos is. A főér a levél hátulján kiemelkedő, tüskék borítják. A fehér vagy rózsaszín virágok egy vagy két örvben nyílnak a 3-5 cm nagyságú torzsán. Termése apró kaszat. A kiszáradt, szúrós torzsát régen gyapjúfésülésre használták. Magas, száraz korója néha évekig is megmarad. Július és szeptember között találkozhatunk vele utak mentén, magas kórósokban, patakok partján, réteken.

    A leírás forrása:  http://novenyhatarozo.info/noveny/hejakut-macsonya.html

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.