Minap egy beszélgetésben azt a kijelentést tettem, hogy érdeklődő vagyok, nem kíváncsi. Mindjárt fejtegetni kezdtük a két szó jelentését, hogy szinonimák, meg ugyanazt jelentik, de erről kicsit mást gondoltam.

   Nem hagyott nyugodni a dolog és megkérdeztem Kolumbán Sándort*, hogy jól érzékeltem-e a két szó jelentése közötti eltérést.

   Íme a válasza:  

   "Mindkettő tudni akar, de a kíváncsi csak felületes adatokkal is megelégszik, az ÉRdeklődő ÉRettebb, mélyebb ÉRtelmet keres, kutat.

   KÍVÁN – Szeretne megkapni valamit, vágyik rá. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A KÍVÁN összetett szó. A CzF Szótár szerint: „Gyöke kiv v. kev, mely egy a ké, kéj szókkal, s rokonok hozzá a kedélyre vonatkozó, kies, kees, kedv, kegy, kecs, kell, kény, kér, kenál, kinál stb. Egyezik a kiv v. kév törzszsel a latin ,cupio’ cup gyöke is. A persa nyelvben pedig kháh-íden, v. khász-ten am. kivánni, akarni, s ezzel tétetik öszve a jövő idő is, pl. kháhem resid fogok (vagy akarok) érkezni. Megjegyzést érdemel, hogy a persa irásban ezen szónál a kh után v is találtatik, s az egész szó irva így áll: khváhem = kivánom.” Ezek a felsorolt egyezések az egyetlen forrásból eredést támasztják alá, és ez a közös forrás az eredeti ősmag(yar)-nyelv. A KÉVÁN szóalaknál a KÉj KÉ gyöke van jelen. A VÁ a VÁgy és VÁlaszt értelmét viszi a szóba. Az N rag, a VÁlasztásoN, VÁgyoN alapuló érzelem. Benne rejlik a VEnni ige értelme is, a VÁsárlásnál amit megKÍVÁN VEnné is. A KI igekötő értelme is benne rejlik, mert a háttérből azt is sugallja, hogy legszívesebben KIVONná onnan, hogy magával ragadja. A hosszú Í ketőzött hosszúságával a VÁgy erejét szemlélteti. Az ÍV az a pálya, mely a VÁgy megfogalmazódása és a beteljesülés közt feszül. Ha egy személy – főleg egy nő – valamire nagyon VÁgyik, olyankor mondja: egészen KIVAGYok érte. A KÍVÁNság a megszerzés, birtoklás örömével kiegyenlíthető.

    A KÍVÁNCSI esetében még hozzájön az NCS páros értelme is. Az NCS páros a kellemi N hang és CSIntalan játékosság értelmét viszi a szóba. A KÍVÁNCSI valami fINCSi KINCSet sejt és INCSelkedve törekszik látni azt. Még gÁNCSot sem ismer, ha nagyon KÍVÁNCSI. Nem akar feltétlenül birtokolni, csak látni vagy hallani, érezni, hogy CSemegézhessen fölötte.

    Az ÉRDEKLŐDŐ ÉRtelmet keres. Az éRDeKLődő szóban van két kötött mássalhangzó-páros: RD és KL. Az RD az eRős R és a végletek és középállapot kifejezésére is alkalmas D hangok párosa. Oly valamit jelöl, ami, amely gyors fordulatokra képes és éles, hatékony, mélyreható is, ha kell. Ilyenek: peRDül, foRDul, göRDül, vagy kaRD, dáRDa. De a titokzatosságokat leíró szavakban is jelen van. Például: eRDő, záRDa. Ha nagyon akar az iRDatlan mélységek sem akadály, és elhatározásában sziláRD tud lenni. Mint a fenti fegyverek, vagy a mozgást leíró szavak sugallják, harcol is, ha nagyon éRDeKLi a megszerzendő ismeret.
A KL páros az ismeret birtoKLása, ennek éRDekében iKLatás (mozgás) indoKLás keresés. Itt is előjön a foRDulékonyság a csuKLó, sziKLa szavakban. Az akarat keménysége a sziKLa szóban ad párhuzamot.

    A végső cél az éRTelem megszerzése. Az RT páros az éRTék, méRTék, taRTalom, de az ismeReT szavakban is megjelenik értelemadóként. Aki éRDeKLődik éRTelmet, ismeReTet szerez. Ezekből lesz a mesTeR. Az ISMERET és MESTERI szavak ugyanazokból a hangokból állnak, csak a sorrend más.
És ez nem véletlen. 
A magyar nyelv minden hangja a helyén van és értelmet képvisel."

    Köszönöm a magyarázatot, erre gondoltam amikor a kijelentést tettem.               Érdeklődő vagyok, nem kíváncsi.

*Kolumbán Sándor - Szóbonctan rovat szerkesztője, A Magyar Nyelv közösség facebook oldalán. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.