Munkából jövet benéztem anyuékhoz. Édeskés vaníliaillat csalogatott a konyhába. Anyu pont szeletelte a málét. Idegenkedve néztem, gyerekként ettem utoljára, nem szerettem. Éhes voltam, finoman gőzölgött, egye fene, megkóstolom. Teljesen más volt mint amire emlékeztem,…

  Kosztolányi Dezső színes gondolatai melegítsék téli fagytól reszkető lelkünket.